Gondoltál már rá, hogy bár megvan a jogosítványod, vezettél 30-40 órát és ennek ellenére miért nem sajátítottad el az autóvezetéshez szükséges kompetenciákat?
Pedig te mindent úgy csináltál ahogy az oktató mondta. Végrehajtottál minden feladatot, már betéve tudtad az útvonalakat, amin vizsgáztál, mi több elsőre le is vizsgáztál. Aztán jogsival a zsebedben mégsem mertél egyedül nekivágni. Nem tudod az okát, csak egyszerűen azt érezted, hogy nem leszel képes megoldani a rád váró feladatokat és esetleges vészhelyzeteket.
Biztosan magadban kerested az okokat. Az alábbiakban szeretném feltárni a lehetséges okokat, a teljesség igénye nélkül, ami miatt nem mertél önállóan nekivágni az autóvezetésnek.
Sokan elkövetik azt a hibát oktatás során, hogy nem adnak teret a tanulónak kibontakozni. Ezzel természetesen nem olyan eredményt érnek el, mint amilyet elképzelnek és ezt gyakran tudatlanul is megcsinálják az ártatlan, sejtetlen tanulóval. Nem minden oktatónak van pedagógusi “vénája”. Pedig azokon a területeken, ahol az egyén fejlődése a tét, alapvető képesség kéne, hogy legyen. Nem elég csak közölni és utasítani a tanulási fázisban lévő gyerekeket vagy éppen felnőtteket. Az ismeretlent meg kell ismertetni, a szabályokat és az összefüggéseket a megértés szintjére kell hozni és az új dolgokat meg kell szerettetni a tanulóval. De sajnos tudjuk, hogy a valóságban ez nem feltétlenül így működik.
Ismerős az a mondás, hogy “Életképtelen gyereket nevelt a szülő”? Ha a szülő mindent megcsinál a gyerek helyett, az a gyermek számára hosszú távon negatív hatással lehet. Ez azért van, mert neki az a feladata, hogy fokozatosan fejlődjön és önállóvá váljon. Ha a szülő mindent megcsinál helyette, nem lesz lehetősége megtanulni és gyakorolni a szükséges készségeket és képességeket. Emiatt hosszú távon nem lesz képes önállóan döntéseket hozni, önállóan dolgozni vagy akár egyedül élni, ami természetesen hátrányosan befolyásolhatja az életét.
Ugyanez vonatkozik az autóvezetésre is, ha egy oktató túl sok mindent mond a tanulónak és nem hagyja kibontakozni, hogy tudjon tanulni ténylegesen, akkor nem fog fejlődni benne és csak elpazarolja azt az idejét és pénzét, amit belefektetett abba, hogy megtanuljon vezetni. Sokkal hatékonyabb hogyha egy bizonyos idő elteltével és a kellő tudás elsajátítását követően az oktató vagy mentor inkább kérdéstechnikákat alkalmaz és nem megmondja, hanem rávezeti a tanulót a helyes megoldásra. Emellett, aki mindent megcsinál a tanuló helyett, olyan üzenetet is közvetít neki, hogy nem bízik benne és nem hisz a képességeiben. Ez alááshatja a tanuló önbizalmát és önértékelését, ami káros hatással lehet a jövőbeli autóvezetésére, de akár még a hétköznapi életére is.
Talán mind a tanuló, mind pedig az oktató túlságosan fél a hibázástól. Rengetegen vannak, akik nem merik a határaikat feszegetni, mert “Mi lesz, ha elrontom?”. Az igazság viszont az, hogy amikor valamilyen hibát ejt a tanuló, és nem azt éli meg utána, hogy leszidják érte, hanem ehelyett átbeszélik és kiértékelik a tapasztaltakat, a tudása, illetve az önbizalma is megnő.
“Miért van ez?” Ezután nem fog félni annyira attól, hogy hibázzon, mert tudni fogja, hogy van segítség mellette, akire számíthat, aki megbeszéli vele mi is lett volna a helyes megoldás, azaz átadja a tudását neki, ezáltal pedig fejlődni fog. Ugyanakkor a tudatalatti az események kiértékelésének köszönhetően elraktározza a helyes megoldást is, ezáltal lehetővé téve, hogy egy következő hasonló szituációban már a helyes döntést tudja meghozni.
Akkor kell segíteni többet a tanulónak, amikor még látványosan nem ismeri fel a közlekedési szabályokat és a közlekedési szituációkat. Ahogy halad előre a gyakorlóórákkal és a tanuló már felismeri éles helyzetben a szituációkat, egyre inkább vissza kell venni a segítség mennyiségéből. Kérdéseket feltéve folyamatosan a jelenben tartva a tanulót.
Ezzel sokkal többet érünk el, mintha mindent megmondanánk neki, hogy mit is kéne csináljon. Egyre inkább arra serkentjük a tanulót, hogy önállósodjon és ne más tudására támaszkodjon, hanem szerezze azt meg magának. Ahogy halad az órákkal, egyre kevesebb segítségre lesz szüksége, ezzel erősítve mind az önbizalmát, mind pedig az ítélőképességét, hogy meg tudja mondani melyik helyzetben mi a teendő.
Mire a tanuló a képzés végére ér és kifutnak az órák, az oktató vagy mentor szinte már csak utasként ül mellette, legtöbb esetben még az útvonalat is a tanuló maga választja ki.
Mindezt azért osztom meg veled, mert a napi tapasztalataink és a nálunk alkalmazott módszertannak köszönhetően már több, mint 2500 ember ment úgy el tőlünk, hogy magabiztosan és biztonságosan tud vezetni.
Személyi Coach & Tréner, a VezessJol alapítója és tulajdonosa
