Habár köszönetem már többször kifejeztem Lacinak (oktatómnak), de nem lehet elégszer 😊 és talán lendületet adhatok azoknak, akik félnek belevágni, akik még várnak „valamire”, hogy újra kormány mögé üljenek. 🙂
Az én történetem úgy kezdődött, hogy a forgalmi vizsgám előtti napon, közvetlenül előttem történt egy hatalmas, kettős karambol, amit látni és hallani is rémisztő volt, kisebb sokkot kaptam, képtelennek éreztem magam, hogy folytassam az aznapi vezetést.
Másnap ugyan levizsgáztam, viszont Pesten többé nem ültem volán mögé (mondhatni, egyébként sem…).
2004. szeptemberében szereztem meg a jogsim, de 2020. májusáig maximum 20 alkalommal vezettem, például kisebb falvakban (csak könnyű terepen).
15 és fél év után döntöttem el, márpedig nekem is menni fog, vezetni akarok a pesti forgalomban, elvégre itt lakom…
Az én gyakorló óráimon Laci ült az anyósülésen és bizony volt dolga… 😁
Egy biztos, magam sem hittem, hogy valaha egyedül fogok furikázni Pest-Buda utcáin éjjel és nappal (és legyünk őszinték, a felmérő óra után szerintem, Laci sem 😅).
Laci egyébként végtelenül nyugodt és türelmes volt, minden alkalommal (épp ahogy az egy tanuló, gyakorló vezető esetében feltétlenül szükséges).
Jókat beszélgettünk, poénkodtunk, görcsmentesen teltek az órák.
Mindemellett folyamatos visszajelzést kaptam, ha valamit vétettem vezetés közben (ez számomra szintén fontos volt), illetve nagyon sokat segített abban, hogy a traumám ellenére merjek vezetni.
Az órák végeztével pár perceben kielemeztük az aznapi vezetés tanulságait is (ami jól ment és amire jobban kellett figyelnem).
Nagyon jól döntöttem, mikor Titeket választottalak, ez egész biztos. 🙂
Köszönöm szépen még egyszer! 🤗
Jó szívvel ajánlom a „VezessJol.hu”-t 😊 ne féljetek belevágni, egyszer neki kell kezdeni (ha valóban szeretnétek), hajrá! 😉
🚗💨💨