Pataki Melinda – könyvajánló: Tanulókalauz I., II. és Sofőrkalauz III.
A vezetői engedély megszerzése, a járművezetés megtanulása mindenki számára jelentősebb tevékenység az életben, hiszen általában egyszer zajló folyamat, jobbára nem ismétlődik. Kivéve a kategóriabővítésnél, vagy éppen a félretett engedély „leporolásakor”, frissítéskor, újratanuláskor. Akkor is inkább új ismeretek, készségek hozzákapcsolását, kibővítését, továbbá begyakorlását mondanám a megszerzettekhez. Tulajdonképpen ez is egyfajta önképzés, amivel többek leszünk, összetettebben, több szempontból látjuk a világot. Ezáltal jobban bele tudjuk élni magunkat a másik helyzetébe, empatikusabbak tudunk lenni.
A járművezetés során a biztonság kialakításához mik is a fontos dolgok? Nem csak a forgalmi vizsgán, hanem az önálló közlekedés során is.
A törékeny közlekedési partnerekre való odafigyelés: gyalogosokra és egy nyomon haladó járművekre.
Jobbra tartási kötelezettség: a lehetséges biztonságos mértékben jobbra húzódni a forgalmi sávon, illetve az úttesten; feleslegesen nem útban lenni senkinek.
Közúti jelzések figyelése: ezek alapján tudunk tájékozódni, jutunk célba, nem tévedünk el.
Tükrök rendszeres használata: még egyenes haladáskor is. Mindig tudnunk kell, hogy mi van körülöttünk, hogy ne kerüljünk váratlan helyzetbe. Tudatosan vezessünk.
Besorolás: a kanyarodás irányának megfelelően húzódjunk az úttesten. A kötelező jelzésadáson (irányjelzés) túl a jármű sebességével és nyomvonalával is mutassuk a szándékunkat. Az autó mozgásának meg kell erősítenie a szándékot. Az irányjelző – mint szándékot mutató berendezés –, és a jármű tényleges mozgása legyen összhangban. Amennyiben ez nincs meg, a partnereket elbizonytalanítjuk. Emellett a jármű a fizika törvényei szerint mozog. Mi irányítsuk, ne ő vigyen bennünket kénye-kedve szerint.
Holttérbe tekintés: minden irányváltoztatás előtt mindig ellenőrizzük, hogy valaki veszélyes közelségbe jött-e hozzánk.
Ezek betartásával kellően figyelmesek tudunk lenni, képesek vagyunk vigyázni magunkra; és másokra is.
A járművezető-képzés során – akarva, akaratlanul – az oktató teljes személyisége, megnyilvánulásai, példamutatása hatnak a tanuló teljes személyiségére. Formálódnak a jellembeli tulajdonságai is, mintegy részleges kontroll alatt vannak a képzési folyamatban. A forgalmi vizsga letétele után ez a példaadó, külső hatás megszűnik, egyre inkább előtérbe kerülnek az egyén jellembeli tulajdonságai.
Mindenki – tudatosan vagy nem odafigyelve rá – elkezdi járni és fejleszteni a saját közlekedési útját, magatartását. Az előzetes élettapasztalataival, mindennapi környezetének hatásaival mindenkinek egyéni felfogása alakul ki a közlekedésről. Más néven: nem a külső tényeket veszi figyelembe, hanem a belső, szubjektív élmények és érzetek alapján halad. Konfliktus akkor áll elő, amikor az objektív tények, a valóság és a személyes belső tartalom számottevően eltér, ütközik.
A szakoktatónak a képzésben végzett munkája mellé minden sikeres forgalmi vizsga alkalmával a vizsgabiztos is ad egy kis útravalót a frissen önálló vezetési jogosultságot szerzett személynek. Kettőjük egybehangzó tanácsaiból kicseng, hogy végül is hogyan legyünk jó sofőrök?
Leglényegesebb a hozzáállásunk: akarjunk jól közlekedni. A szándék mindig is fontos. Ha már csinálunk valamit, akkor azt érdemes jól csinálni, máshogy nem éri meg!
A megfelelő, naprakész elméleti ismeretek a lehetőségek széles tárházát nyitják meg: van miből válogatni a helyzethez leginkább illő döntés meghozatalához. Legyünk kíváncsiak a változásokra, kövessük nyomon a szabályok változását, a technikai-technológiai fejlődést, fejlesztést, újításokat!
A jó mozgás-összerendezettségünk csak részben adottság; tanulható, tudatosan fejleszthető. Rendszeres gyakorlással a testünk megőrzi a megtanult mozgásokat. Azok folyamatos ismétlése elengedhetetlen a bármelyik pillanatban szükségessé váló, precíz, hatékony kivitelezéshez.
Vezetéskor a tökéletes koncentráció képességét a kifogástalan testi-lelki állapotunk adja. Figyelmünk mértéke és terjedelme a fizikai és mentális kondíciónk függvénye.
A kiváló járműirányíthatóságot a kifogástalan ülésbeállítás, a szabályos kormányfogás, és annak kezelése biztosítja. Az oktatáskor megtanult biztonságos ülésbeállítást ne változtassuk meg a kényelmünknek engedve, vagy egy baráti társaságnak a kedvéért. Az életé kell, hogy legyen az előny a lezser kormányfogással és kezeléssel szemben.
A hibátlan információgyűjtés a célszerű tekintetirányítással, valamint a tükrök megfelelő beállításával és rendszeres használatával érhető el. Vezetés közben a figyelmünket, a gondolatunkat és a tekintetünket rengeteg zavaró tényező elvonhatja. A tekintet vándoroltatását, a szem aktív kereső mozgását tartsuk meg végig a vezetés során. Ebbe beletartozik a jól beállított tükrök megfelelő időközönként történő használata is. A profi tájékozódással a legrövidebb idő alatt maximális hatékonysággal tudunk információt gyűjteni.
Mindezek kellő óvatossággal párosulva lehetővé teszik a kitűnő helyzetfelismerést. A szituáció helyes értelmezése pedig ezáltal lehetőséget ad a körülmények szerinti legmegfelelőbb döntés meghozatalához, majd cselekvés kivitelezéséhez.
Precíz parkolásunkkal a gondosságunkról teszünk tanúbizonyságot. Körültekintően megválasztva a jármű elhelyezését, és a manőver kivitelezését, biztosíthatjuk, hogy útban se legyünk más számára, és még biztonságban is legyen a járművünk.
A figyelmesen megtett kilométerek pedig idővel magukkal hozzák az ilyen formán jól megérdemelt gyakorlati rutint. Az egyre több tapasztalat megszerzésével az emberek hajlamosak túlzott jelentőséget tulajdonítani a megtett kilométereknek. Kisebb figyelemmel, esetleg megszokásból vezetnek „robotpilóta üzemmódban”. Ez nem jó, mert egy begyakorolt manővert megfelelő időzítéssel kell tudnunk végrehajtani, akár egy veszélyhelyzetben is, amihez fokozott figyelem szükséges. Tapasztalatunk, rutinunk nem csak az eltelt évek számától és levezetett kilométerek mennyiségétől függ, hanem elsődlegesen a megélt közlekedési helyzetek milyenségétől, azok megoldásbeli összetettségétől, nehézségi fokától.
A Tanulókalauz I. és II., valamint a Sofőrkalauz III. könyvekkel célom: segíteni a – főleg B kategóriás – gyakorlati képzést, vizsgára, illetve az önálló közlekedésre való felkészülést, ezzel fokozva a járművezetők tudatosságát, ami hitem szerint javítja a közlekedés biztonságát a képzettebb sofőrök által. További célom a közlekedőtársak kíváncsiságának felébresztése, igényeik felkeltése a közlekedni tudás megszerzésére.
Ajánlom mindazoknak, akik tanulóként gyorsabban, hatékonyabba kívánják megszerezni a vezetői engedélyt; de haszonnal forgathatják a már jogosítvánnyal rendelkezők, amennyiben tudásuk fejlesztését tűzték ki maguk elé. A különböző területen dolgozó közlekedési szakemberek pedig egy szemléletmódot, hozzáállást ismerhetnek meg belőle. Hasznos lehet úrvezetőkből hivatásos B kategóriás járművel sofőrként dolgozóknak is; segíthet tudatosabb járművezetővé válni.
A Tanulókalauz I. rész az elméletben tanultaknak a gyakorlatban való alkalmazása, elsődlegesen a jármű kezeléséhez kapcsolódó ismereteket tartalmaz, az autó technikai használatát mutatja be a manőverezéseken keresztül (parkolás, megfordulás).
A Tanulókalauz II. rész egy valódi hiánypótló kiadvány, kifejezetten a forgalomban való részvételre fókuszál, főképp az elméleti hátteret, gondolkodásmódot mutatja be a járművezetés tanulási folyamatán keresztül. Az Olvasó megismerheti a könyvből az általános forgalmi műveleteket, s mellette konkrét közlekedési helyzetekkel is találkozik. A Partnerismeret a közlekedőtársak jellemzőinek összegyűjtésével segíti az egymáshoz való jobb alkalmazkodást. A biztonságos célba éréshez elengedhetetlen a helyes közlekedési gondolkodás és taktika kialakítása is.
A Sofőrkalauz III. rész egy különleges kiadvány, a vezetői engedély megszerzését követő időszakot segítő, a beválást támogató anyag. Első része segíti a kezdők bekapcsolódását a gyakorlott vezetők közé, segítve a rutin megszerzését. A könyv tartalmaz olyan praktikus ismereteket es tanácsokat is, amik – természetükből fakadóan – a kategóriás képzésben általában nem kerülhetnek elmélyítésre, hiszen nem mindennaposak.
Jelentősebb része pedig a zárt pályás képzésekkel, a veszélyek felismerésével, értelmezésével és a szituációk biztonságos megoldásának lehetőségeivel foglalkozik, így lerövidítheti a baleseti veszélyezetettség időszakát. Ebben a közúton előforduló kockázatos, elszámított, esetleg túlvállalt szituációkkal, azok megoldási lehetőségeivel találkozik az Olvasó. Fő hangsúlyt helyezve a kivédésükhöz kötődő járműkezelésre, a hozzájuk kapcsolódó fizikai es járműtechnikai ismeretekre. Megismerhetünk egyfajta megelőző, illetve elhárító taktikát a veszélyhelyzetek kezelésén keresztül.
Ajánlott olvasmány az érdeklődő járművezetőknek, közlekedési szakembereknek, az autózás szerelmeseinek.
Lehetőség további tájékozódásra: https://tanulokalauz.hu/
Gépjárművezető oktató
